És meséltem neked az emlékeimről. Nem mindenről. Célt tűztem ki magamnak, és nem akarlak a múltam meséivel untatni. Inkább arról a különös érzésről meséltem, hogy az emlékek valóságosabbá váltak számomra, mint az életem. Arról, hogy minden figyelmeztetés nélkül egyszerre ott vagyok, és csalódás, amikor kinyitom a szemem, és 1999-ben találom magam; ahogy az idő szövete változik, és én otthonosabban érzem magam a múltban, ebben a furcsa és fakó tapasztalatban pedig, amit közmegegyezéssel jelennek nevezünk, pusztán látogatónak.